Iskolánk története
Tanintézetünk több mint egy évszázados története a főváros és Zugló, közelebbről Törökőr történetének integráns része.
A XIX. század végén e külterületen laktanyákat, gyárakat kezdtek építeni, biztosítva sok száz munkásember megélhetését. Törökőr távol esett a belvárostól, ezért szorgalmazta a külterület lakossága a székesfővárosi elöljáróságnál egy iskola felállítását.
1887. október 15-én a Várna utca 3. szám alatti, iskolává átalakított bérházban kezdték meg az első tanévet a külterület gyermekei. (Iskolánk mostani épülete még nem létezett.)
Cserjésy József igazgató-tanító vezetésével 5 pedagógus vállalta fel a 272 törökőri gyermek oktatását. Öt osztályt indítottak: 2 fiú-, 2 leány- és 1 vegyes osztályt. Az osztálylétszámok 44 és 55 között váltakoztak. Már az első, 1897. október 14-én tartott értekezleti jegyzőkönyv tanúskodik arról, mit tart feladatának az iskola tantestülete: „Iskolánk elszigetelten áll a környékben: missziót kell teljesítenünk a szakoktatás, oktatás és nevelés misszióját. Nagy munka előtt állunk, a kezdet nehézségeivel, előforduló hiányokkal kell megmérkőznünk, de legyőzi azt a testület összetartása, lelkes munkálkodása.” Elődeink az oktató munka mellett nagy figyelmet fordítottak a tanulók erkölcsi viselkedésére és egészségi állapotára.
Törökőr 1904-1905. évi történetének legnevezetesebb eseménye, hogy iskolánk a székesfőváros támogatásával az Őrnagy utca 5-7. szám alatt saját épületet kapott.
Az „alma matert” 1904. október 18-án adták át és október 19-én kezdődött el a tanítás.
A krónikák szerint kb. 640 diák tanult az iskola falai között.
Ettől a tanévtől kezdve az 1909-1910-es tanév végéig „háztartási ismétlőiskola” is működött leánynövendékek számára, akik már nem voltak kötelesek az elemi iskolába járni, de felsőbb iskolába sem jártak. Az első világháború alatt, 1915. január hónapban a katonaság részére lefoglalták iskolánkat, így a tanév hátralévő részében a növendékek a szomszédos Százados úti iskolába, váltakozó műszakban jártak.
Tanintézetünk 1919-ben választó irodává alakult. A húszas évektől kezdve kerületünk városiasodott. Sok bérház épült, s az ott élőket népes családi élet jellemezte. Emiatt az iskola épülete hamarosan szűkösnek bizonyult. Ekkor nagyméretű átalakítást, bővítést hajtottak végre.
A második világháború súlyos megpróbáltatásokat jelentett az iskola számára is. A férfi tanárokat besorozták, több alkalommal szállásoltak be katonákat az iskola falai közé. A tanítást csak délelőtti-délutáni váltással tudták folytatni. Budapest ostroma alatt a tanítás szünetelt.
A háború befejezése után az erősen megrongálódott épület újjáépítésében oroszlánrészt vállaltak a szülők, a pedagógusok és a tanulók. Az 50-es években az Őrnagy utca 5-7. szám alatt önálló fiú- és leányiskola működött. Az 1959-60-as években a két tanintézet újra egyesült.
1972-ben az iskola 75. éves jubileuma alkalmából márványtáblát avattak az iskola aulájában.
Iskolánk 1987. szeptember 1-jétől a Központi Sportiskola bázisiskolája lett. Az első két év az útkeresés időszaka volt. Az 1988-1989-es tanévben már gimnáziumi osztályok is indultak, majd három évvel később az edzőképzés is elkezdődött.
1989. május 25-én ünnepélyes keretek között Csanádi Árpád nevét vette fel az iskola. A Magyar Olimpiai Bizottság 1998-ban Olimpiai érdemérmet adományozott iskolánknak. Azóta jogosultak vagyunk e cím viselésére.
2003. szeptember elsejétől 1 éven keresztül az iskola fenntartója a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) volt, és elkezdődött egy új sportiskolai modell kidolgozása.
A 2004/2005-ös tanévtől az iskola fenntartója a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány lett. Ebben a tanévben új felvételi eljárást alakítottunk ki, és elindítottuk a nyelvi előkészítő évfolyamot. 2006-ban elkészítettük a közoktatási típusú sportiskolai kerettantervet.
2009. szeptember 16-án elhunyt Schlegel Oszkár, iskolánk megálmodója, megalapítója, tanára, címzetes igazgatója.
2011. augusztus 1-jétől Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló önkormányzata lett a fenntartónk.
Névadónk
Csanádi Árpád
sportvezető, labdarúgó, edző
(Pestszenterzsébet, 1923. febr. 23. - Bp., 1983. márc. 7.)
1941.
A pesterzsébeti Kossuth Gimnázumban érettségizett
1941-43.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott
1946.
Bemutatkozik az FTC labdarúgó csapatában
1948-49.
Az FTC bajnokcsapatának tagja
1948.
Befejezi tanulmányait a Testnevelési Főiskolán (TF)
1948.
A londoni olimpiára készülő magyar csapat "segítője"
1949.
A budapesti Szent Imre Gimnázium testnevelőtanára
1949.
A TF tanára a Sport - Játék Tanszéken
1952.
Helsinki. Az olimpiai küldöttség technikai vezetője
1954.
Budapest. Főiskolai Világbajnokság. A magyar csapat versenyeztetésének irányítója
1952-54.
A TF labdarúgó csapatának edzője
1956.
Melbourne. Az olimpiai küldöttség technikai vezetője
1956.
A TF tanszékvezető tanára
1956-58.
Az FTC labdarúgó csapatának edzője
1958.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára
1960.
Róma. Az olimpiai küldöttség vezetője
1962.
Az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnökhelyettese
1964.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja
1964.
Tokió. Az olimpiai küldöttség vezetője
1966.
A budapesti Atlétikai Európa Bajnokság Szervező Bizottságának elnöke
1968.
Mexikó. Az olimpiai küldöttség vezetője
1969.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az olimpiák történetéből doktorált
1968-82.
A NOB Programbizottságának vezetője
1974.
Az FTC örökös bajnoka
1975.
A NOB Végrehajtó Bizottságának tagja
1972.
München. Az olimpiai küldöttség vezetője
1982.
A NOB Végrehajtó Bizottságának tagja (másodszor)
1982-83.
A NOB sportigazgatója
1983.március 7.
Elhunyt Budapesten
1991.
Posztumusz Olimpiai érdemérem
Jelentősebb művei:
M. Labdarúgás (1-3., Általános rész, technika, Játékrendszer, taktika, Az edzés; TF tankönyv, Bp., 1955/62. 4. átdolg. kiad. Bp., 1978; román nyelven Bukarest, 1956/58; cseh nyelven Prága, 1957; lengyel nyelven Varsó, 1957; bolgár nyelven Szófia, 1957; német nyelven Bp., 1957; Berlin, 1963; albán nyelven Tirana, 1961; olasz nyelven Firenze, 1961; spanyol nyelven Barcelona, 1963; Havanna 1966/68; angol nyelven Bp., 1965; Bp., 1972; Bp., 1978; japán nyelven Tokió, 1967/70; török nyelven Ankara, 1973; orosz nyelven Moszkva, 1978/85);
Fradi-fiúk Ausztráliában (Bp., 1957);
Labdarúgás alapfokon (Bp., 1961, 2. bőv. kiad. Bp., 1965).